Történetünk.

Zsömi kölyökként
Kókusz

Kitty
Mázli

Negró és Dömper
Satír

A történetünk 2001ben kezdődik. Ugyanis ekkor találtuk meg Stitchit, ám két év múlva megszületett a 2 örd ögi kis tesóm, és mint kiderült az egyik allergiás a kutya szőrére. Ezért Stitchit ki kellett vinnünk a telkünkre. Azt hiszem, akkor 2008-at írtunk, de nem vagyok teljesen biztos benne. Nos, hát Stitch kikerült, és tüzelési időszakban jöttek a kanok. Kitty kutyám az első alomból született, nagyon szép, fekete gomb szemei voltak, rozsdabarna pofija volt, és nagyon szerettem vele játszani. Igazi életrevaló kis fruska volt, bezony. Ő szerintem októberi születésű volt, és a rá következő nyárra megszületett Zsömi szintén Stitch fiaként 2009.július 2.-án.  Kitty sokat foglalkozott vele, rengeteget birkóztak és játszottak. Ám Kittyt 1 éves korában érdekelni kezdték a kanok, ezért egyszer elszökött. 3 nap múlva sikerült rátalálnunk, de egy hét sem telt bele, áprilisban végleg nyoma veszett. Naphosszakat sírtam az ágyamban a fal felé fordulva, ahová rengetegszer ráírtam, hogy Kitty, mintha ettől jobb lenne a helyzet. De nem lett jobb, és fekete gomb szemű kiskutyám eltűnt. A kép, amit mellékeltem eltűnése előtti télen volt. Ekkor Zsömi fél éves volt, és nagyon megviselte a dolog. Előtte rengeteget játszott Kittyvel, imádták egymást, szinte Kitty nevelte fel. Kittykém eltűnése előtt egyszer szült. Ebből az alomból én egy kicsit ismertem, Mázlinak neveztük el. Aranyos, bár kicsit szeszélyes kölyök volt. Zsömi sokat foglalkozott vele, vigyázott a kis kölykökre. Mintha Zsömi hálából csinálta volna. Mázli végül gazdit váltott. Ezután Stitchi megint alkotott, 2010 szeptemberében megszületett Negró, és Dömper. A fekete és fehér kanok voltak, Negró rámenősebb és bátrabb kölyök volt, viszont Dömper kis félős, mindig elbújt, én próbáltam "rehabilitálni". Végül mindkettőjük gazdira talált. A tavaszi tüzelés ismét meghozta eredményét, május végén megszületett a kicsi Kókusz. Ugyanekkor találtunk egy kutyát, Satírnak neveztük el a bundája miatt, imádtam vele lenni, sétáltatni, hisz hazahoztuk! Stitchi kiköltözése után először hoztunk haza kutyát, aminek én módfelett örültem. Egy hét múlva kiderült, hogy tesóm nem nőtte ki az allergiáját, Satírnak mennie kellett. Egyedül maradt nagymamám fogadta be, aki nem messze lakik tőlünk, de megtudtam, hogy nemrég újra gazdicsere volt, aminek nem nagyon örvendeztem, hisz Na és még egy sztori, az uszkárunkról. Tulajdonképpen hazafele a suliból találtam rá egy fekete gyönyörűségre, aki hazáig követett. Láttam, hogy uszkár, szőrallergia kizárva /hmm, még akár meg is tarthatnánk, gondoltam) Ám a nyakában egy piros nyakörv fityegett. Körbeképrdeztem mindenkit a környéken, nem találtam a gazdiját. Aztán két hét múlva felraktam a Boonra, anyáék nem engedték, hogy maradjon. A hirdetésre rögtön hárman is reagáltak. A végső gazdi Hidasnémetiben lakik, és még a telefonszámát sem tudtam elmenteni, mert a régi telefonomon beszéltem vele, ami tönkrement...Szóval így volt nekünk egy Oszink is.:)
Így éldegélünk ma a háromtagú kutyafalkámmal, akiket egyen imádok. Szerintem mindenből tanulhat az ember. Kitty eltűnéséből megtanultam jobban vigyázni a kutyákra, és megbecsülni őket még jobban és jobban, Stitchi sok fialásából pedig arra következtettem, hogy jobb a problémákat előre letudni, és 8 hónapos korban ivartalanítani a kutyákat. Igaz, hogy jobb későn, mint soha, ami ábrázolja a mi esetünket is, hisz Stitch már felépült a műtétből, már csak a varratai vannak bent, és egyáltalán nem olyan nagy kunszt ez az egész műtét.
Ivartalanítsatok, ne legyetek szaporítók!
Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt az igen hosszú sztorimat, de remélem, elétek tárhattam azt az életet, amiben mi élünk/éltünk, és megértitek egyes döntéseimet majd az idő múlásának során. :)
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)